Szatmár.ro: Egy 5 évvel ezelőtti Kérdezz-Felelek videódban azt mondtad, hogy azért kezdtél el videózni, mert nagyon megtetszett ez a jellegű tartalomgyártás, és szeretnéd magad az interneten is megmutatni. De mégis hogyan jutottál el addig, és mi adta a kezdőlökést ahhoz, hogy a „sima” CS-GO-zás mellett a YouTube-ra is feltöltsd az általad készített anyagokat? Esetleg követtél olyan nagyobb videósokat, akik motiváltak ebben?
Tamás: Ezt kevesen tudják, de igazából én már 2009-ben elkezdtem videókat feltölteni a YouTube-ra, még annó a "Rossz PC játékok" sorozat volt az a lökés, ami elindította a gondolatot bennem. Akkor még nem létezett a CS:GO nevezetű játék, inkább csak összevisszaságokat töltöttem fel, GTA-videókat, zenéket, amelyeket én csináltam, ugyanis a videózás előtt a zenéléssel "próbáltam" foglalkozni. Aztán 2013-2014 körül a CS:GO elkezdett egyre nagyobb népszerűségnek örvendezni, amit én akkor már játszottam, sőt a régebbi Counter Strike-okkal már vagy 5 éve, így volt egy kis tapasztalatom benne. Adott volt tehát a közönségre a kiskapu, mivel a CS:GO egyre népszerűbb lett, így 2015-ben kidobtam az első CS:GO TIPPEK videómat. Azt hiszem, két hét alatt már 1000 megtekintése volt, szóval sikeresen felszálltam a "hype vonatra", amihez nagyban hozzájárult az is, hogy mindenki jobb akart lenni a másiknál, ezért nagyon sokan kíváncsiak voltak az ilyen tippekre. Ez volt az első videóm, aminél már határozottan elterveztem, hogy innen ezt fogom csinálni.
Szatmár.ro: Hamar felfedezted az élő játékközvetítésben rejlő lehetőségeket is. Napi rendszerességgel 2-3, de akár 4-5 órán át is toltad a CS-GO-t. Mennyire volt leterhelő ez az időszak számodra? Fárasztóbb közönség előtt játszani, vagy egy tősgyökeres gamernek ez meg sem kottyan?
Tamás: A streamerek élete szerintem nagyon nem leányálom, én azért is hagytam abba ezt az egészet, mivel túl stresszes: nem szabad kiesni a "jókedvből", és mindig azért hajtasz, hogy érdekes maradjon az élőd és hogy minél több nézőt bevonzz. Akkor per pillanat élveztem, mert magától ment az egész, s voltaképp egy gyerekkori álmom vált valóra azáltal, hogy ennyi néző előtt játszhattam, sőt voltak olyan élőim, amiket egyszerre négyezren is néztek ... de az már nagyon sok volt. Fárasztó és nagyon kétélű ez a dolog.
Szatmár.ro: Idő közben pedig megjelentek az úgynevezett vlogok is az általad készített tartalmak között. Mennyire volt ez számodra kényelmes terep a videójátékozáshoz képest? Hamar sikerült felvenned ennek a némileg kötetlenebb műfajnak a fonalát?
Tamás: Az eleje tényleg kötetlen volt, és nem is igazán tudtam, hogy mit is szeretnék most ezzel, ezért túl sok energiát sem raktam a vlogokba. Manapság viszont már a vlog videóim szinte mindegyike az autókról szól, megtaláltam azt a központi témát, aminél most nagyon sokáig szeretnék megmaradni.
Szatmár.ro: A videójátékos és vlogos tartalmak között 2016-ban, a Daciád megvásárlása után bukkant fel az első autós tartalom, azóta pedig egyre több ilyet találunk a csatornádon. Hogyan fogadta ezt az egyébként nem ehhez szokott közönséged?
Tamás: Meglepő, de nagyon jól fogadták. Szerintem az volt a titka, hogy megpróbáltam az átlag polgár szemszögével, tényleg teljesen átlagosan összehozni ezt a videót, hogy abszolút de ne érződjön "újságírósnak", miközben nézi valaki. Új közönséget húztam be vele, s a korábban összegyűjött közönségből is sokaknak tetszett, szóval jól sült el a dolog.
Szatmár.ro: Mennyire engedted be ezekbe a gaming tartalmaknál sokkal életszagúbb videókba a magánéleted? Mennyire állt emögött egy tudatos koncepció?
Tamás: Egy csipetnyi magánélet belefér, de tényleg csak csipetnyi. Az emberek szeretnek visszaélni a magánéletbeli dolgokkal, ezért nem tartom jó ötletnek az interneten ezt mindenkivel megosztani. Abszolút tudatosan kezelem ezt a kérdést: volt már arra is példa, hogy egy kész videóm, amivel rengeteget dolgoztam, nem került ki, mert utólag átgondoltam és arra jutottam, hogy ez már túl sok, ennyit nem kellene megmutatnom.
Szatmár.ro: Jelen pillanatban már több mint 162 ezer feliratkozód van YouTube-on, s az Instagram-oldalad követőinek a száma is meghaladta a 32 ezret. Hogyan hatott a követők számának ilyen mértékű megugrása a videós tevékenységedre? Változtál-e valamit ahhoz képest, amikor mondjuk csak 500 feliratkozód volt?
Tamás: Rengeteget, ez is egy szakma, amiben egyre jobbnak kell lenned. A beszédkészségem például rengeteget fejlődött, a vágási technikákat is alaposabban megismertem, és úgy en bloc a videók minősége is nagyot ugrott. Ha nem változtam volna, akkor valószínűleg nem is lett volna ekkora táborom, fejlődni kötelező ebben a műfajban.
Szatmár.ro: Azok, akik rendszeresen követnek videós tartalmakat vagy streameket, nagyon jól tudják, hogy bizony a kommentszekcióban néha elszabadulnak az indulatok, a felhasználónevek álarca mögé bújt internetezők egymást és a tartalomgyártót is egyformán, minősíthetetlen hangnemben ekézik. Téged is megtalálnak a negatív kommentelők? Ha igen, hogyan viseled az ilyen fotelhuszárok támadásait?
Tamás: Az anonim toxicitás az internet szabadságának az egyik legrosszabb velejárója, épp ezért én személy szerint igenis foglalkozok a negatív kommentekkel, mivel 90 százalékban azt veszem észre, hogy aki például oktalanul szidalmaz, azt hiszi, hogy senki nem fog foglalkozni vele, úgyhogy nyugodtan megteheti, amit tesz. Ha azonban egy ilyen kommentre válaszolok, általában jönnek a "Bocsi, tesóm írta. Elvették a telefonom. Osztálytársam volt, stb.” típusú mentegetőzések. Ha ennyivel is, de legalább egy picit tudom befolyásolni, hogy ne tegyen legközelebb ilyet, hisz az internetről nem tűnik el semmi. Egyébként nagy százalékban gyerekek művelik ezt.
A valódi negatív komment viszont az, ha abból tanul is az ember valamit, sokszor adnak tippeket azzal kapcsolatban, mit csináltam rosszul stb. Az ilyen építő jellegű kritikákkal szinte kötelező foglalkozni, ezek előre visznek.
Szatmár.ro: Több évnyi videózással a hátad mögött hogyan értékeled a mai YouTube-palettát? Hogyan változott meg ez a platform ahhoz képest, amikor te indultál el ezen az úton?
Tamás: Vicces, de szerintem sokkal kiforrottabb lett az egész, rengeteg ún. trash tartalom/tartalomgyártó eltűnt, és komolyabb lett úgy átlagban az egész YouTube. Régen szinte csak azok a videósok értek el nagy megtekintéseket, akik a trash tartalmak felé húztak, manapság azonban a minőségi videósok a "menők", és ennek nagyon örülök.
Szatmár.ro: Szatmár megyében élsz, itt készíted a tartalmaid is, viszont a közönséged jelentős része értelemszerűen magyarországi. Mennyire sikerült felkerülni a magyar YouTuberek térképére? Egyáltalán vannak erre irányuló ambícióid?
Tamás: 85 százaléka a nézőimnek magyarországi. Rengeteg barátom lett onnan, akár más tartalomgyártók, szóval szerintem ott vagyok a térképen. Másrészt rengeteg erdélyi követőm is van, Instán és YouTube-on is kapok rengeteg üzenetet/kommentet, hogy Erdélyből néznek, valószínűleg nagyra értékelik mindezt, azért kapok relatíve sok ilyet.
Szatmár.ro: Kilenc éve töltötted fel az első videódat a YouTube-ra, s hat éve rendszeresen publikálsz tartalmakat. Mit gondolsz, meddig van még ebben potenciál? Mondjuk hol látod magad öt év múlva?
Tamás: A kormány mögött, a versenyautómban, egy pályán versenyezve és a fejemen egy kamerával, amiből videó készül majd a YouTube-ra. De tényleg, 10+ év után se akarom ezt abbahagyni, gyerekkorom óta ezzel foglalkozok, és ha YouTube már nem is lesz, akkor is fogok valahova tartalmat gyártani.
Szatmár.ro: Így legyen. Köszönjünk, hogy ilyen készségesen válaszoltál a kérdéseinkre.
